VASÁRNAP, OKTÓBER 11, 2009
Hála legyen az Istennek
Annyi minden megtörtént, mióta utoljára írtam. Nagyon elfoglalt voltam, de ez így a jó .... Már itt van a Hálaadás Ünnepének a hétvégéje .. ah, hogyan repül az idő! Megtartjuk az évi vacsorát stb. a családdal. Előszöris, az biztos, hogy jó érzés együtt itthon lenni,... de a családunk soha nem hagy ki egy lépést sem, ami az izgalmakat illeti. Ezen a hétvégén Nándi alakította a csúcsot. Szombaton mindannyian elmentünk kirándulni egy csodálatos vízeséshez North Bay-be, ezen a hétvégén voltak a levelek a legszínesebbek , és ez gyönyörű volt!! A lányok mind hazamentek, hogy elkészítsék a finom Hálaadási pulyka vacsorát, míg a fiúk, Nándi, Ed és Ryan elmentek egy gyors vadászatra. Órákkal később, amikor már sötét volt, kaptunk egy hívást, hogy mennek North Bay-be, viszik Nándit a kórházba. Lelőtt egy szarvast, és miközben cibálták vissza az autóhoz elejtette a nyilat amelyik megölte a szarvast, és bele rúgott. A nyíl átment a csizmáján és elvágott egy artériát. De mielőtt elmentek a kórházba a szarvast megbilétázták és betették az autóba. Igen .. így biztos hogy övé a szarvas!! Eddigre egy egész vértócsa volt a Rebeka autójának a padlóján és a vér volt mindenhol a műszerfalon is. Képzeld el a látványt, amikor megérkezett a kórházba ... ő beöltözve teljes terepszínű ruhába ... a jobb karja csupa szarvas vér a zsigereléstől, biztos vagyok benne néhány csepp kifröccsent az arcára és a kezére is... aztán a lába is becsomagolva egy törülközőbe… csöpögő vér. Mondanom sem kel, hogy rögtön bevitték a rendelőbe... nem akarták, hogy valaki elájuljon a látásán a váróban… Bent tartották őt az éjszakára, ma reggel az orvos megvizsgálta, és „hála érte” az inak rendben vannak ... éjjel volt láza így adtak neki antibiotikumot, és remélhetőleg holnap a sebész összeölti sebet. Majd informállak benneteket a fejleményekről, addig is kérlek, imádkozzatok, hogy minél előbb felgyógyuljon.
Az én kezeléseim elég jól haladnak, az orvos elégedett azzal hogy milyen jól bírom őket. Pénteken hívtak, és tudatták velem, hogy a vérszintem csökkent, és fogok kapni egy vérátömlesztést csütörtökön. Amúgy elég elfoglalt vagyok, így gyorsabban telnek a napok. Megismerkedtem hívekkel a betegek között akik a szállónál tartózkodnak és mindig találkozok új emberekkel akik a rák betegségben szenvednek. Közben beléptem a Torontói Baptista Szeminárium / Jarvis utcai Baptista Gyülekezetbe, amely mintegy négy saroknyira van az én tartózkodási helyemtől. Mindenki nagyon kedves ott, amikor tudok átsétálok, ahol tudok segítek, ha lehet részt veszek az áhítatban vagy amikor tudok beülök egy tanórára.
Manapság tanulok egy-két dolgot a várakozásról. Sok várakozás van a napjaimban .... várni kell az buszra ami elvisz minket a kezelésekre ... várni, hogy adják a kezelés .... várni, hogy vissza jöjjünk a buszon ... várni a hétvégére, hogy haza jöhessek és láthassam a gyönyörű családom és a fantasztikus férjem .... várni, hogy kiderüljön, hogy ezek a kezelések hatnak-e, de az Úr azt mondja, vári jó dolog ...
Hát nem tudod-é?
És nem hallottad-é?
Hogy örökkévaló Isten az Úr,
A ki teremté a föld határait?
Nem fárad és nem lankad el;
Végére mérhetetlen bölcsessége!
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk,
futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el! Ézsaiás 40:28-31
Tehát ez a Hálaadás Ünnepének a végén nagyon hálás vagyok a csodálatos dolgokért, amit az Úr tesz, és legfőképpen az ajándékáért aki az Ő Fia, a Jézus Krisztus.
A Ő kezében,
Miriam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése