VASÁRNAP, JÚLIUS 5, 2009
A Tett Végrehajtva!
A vásárlás csütörtökön nem volt túl sikeres, ami a parókát illeti, viszont vettem egy két szabásmintát, és anyagot, hogy tudjak varrni sálat.... még mindig volt hajam, gondoltam, nem fogom levágni, amíg lesz valamit viselni.
Péntek aztán jó egy nap lett! Elmentünk Sudburybe egy vizitre az onkológushoz. Ő elrendelte a patológustól, hogy újra vizsgálják át az első tumorom mintáját, azután megerősítette, hogy a rák nem változott, hanem valójában ez ugyanaz a nagyon-nagyon ritka fajta, amelyet megállapítottak nekem a második alkalommal.
A következő három lehetőség közül egy fog történni,
vagy a kemoterápia megöli, és ez nem jön vissza többé,
vagy majd lesz egy hosszú csata amelyben különböző dolgokat próbálnak ki hogy megöljék,
vagy ha a kemoterápiánknak nem lesz hatása, és végén majd ráterjed egy szervre, amelyen majd nem lehet segíteni.
Ezzel igazából nem hallottam semmi újat. A orvos majd nagyon közeli figyelemmel követ minden növekedést, a múlt heti kettő vizsgálat után még minden tiszta. Megyek még egy CT-re a jövő héten és vissza az orvoshoz a következő kemoterápia sorozat után.
Azután felküldtek minket az emeletre, a fodrász / paróka szobába. Kipróbáltunk több fajta parókát (még szőkét is) és fejkendőket. Ekkorra már „tonna” számra hullott a hajam, és csak annyit tudtam tenni, hogy összefogtam egy csattal, meg „átfésültem” (soha nem gondoltam volna, hogy majd ezt is kell csinálnom) elől a kopasz rész fölött. Találtam egy parókát ami hasonlított a hajamhoz, és amikor hazaértünk akkor jöttünk rá, hogy ez 100%-os emberi hajból készült (bónusz:) Rebeka, elkezdett, nekem vágni mindenféle klassz frizurát … amikor az olló kezdtek kényelmetlenül egy túl közel járni ... akkor Nándi vette át. Adott nekem egy nyírógépes vágást. Az egész nagyon furcsának érzik. A gyerekek próbálják megszokni, de Nándi azt mondja, hogy gyönyörű vagyok. Így akkor semmi gond. J
A Szombat egy nyugodtabb nap volt, végre jól kitakarítottam a szobámat, szabadjára engedtem az érzelmeimet, és a szemem folyását. Aztán megint, mint ahogy megígérte a kegyelem Istene, biztosított engem hogy:
„Ő nagyon vigyáz a nehéz helyzetekben és nem engedi, hogy egy próbával is több legyen, Ő megengedi, hogy a salak elomoljon, majd dicsőségesen jön a mi segítségünkre.” A Slowman.
Saját szavaimmal kifejezve a pénteki elmélkedést.... Ez olyan mint egy nap elsétálva egy gyönyörű rét mellett, látjuk a zöld a pázsitot, a madarak énekelnek, tehenek pihennek az árnyékban ... igazi képe a megelégedettségnek. A következő napon elhaladunk ugyanazon rét mellett, amely most már fel van szántva, a csúnya csupasz barna föld látszik. Amíg el nem tudjuk képzelni, ahogy ez a terület fog kinézni a dicsőséges aratásra készen, addig nem tudjuk értékelni a csúnya barna földet.
"Ó, hogy mi mindig egy pillantást nyerhetnénk a bőséges aratásról, amikor a nagy mester szántóvető jön és ahogy gyakran teszi, a lelkeinken át barázdál, gyökerestől kifordítja mindazt amit mi tisztességesnek tartottunk, és így mi elkínzott tekintettel láthatjuk a csupaszságot és az ocsmányt. " Miért álljak ellene az Uram ekéjének, ahogy mélyen barázdálja az én lelkem? Tudom, hogy Ő nem egy tétlen gazda, Ő termést akar. "S. Rutherford.
Készülök egy bőséges aratásra!
Miriam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése