HÉTFŐ, JANUÁR 24, 2011
A Rebekah vagyok.
Ez a vége. Isten haza hívta drága édesanyánkat... Teljesen meggyógyította őt, és tökéletessé tette! Az ő fájdalma véget ért, nincs több halál ... csak teljes boldogság. Ő meglátta a Teremtőjének arcát és az Ő jelenlétében tisztelheti Őt.
Annyi minden történt az elmúlt héten ... oly sok fájdalom, de mindez a mennyben végződött.
Anyuka nagyon legyengült, így a nővér megrendelt egy kórházi ágyat és így nem kellett neki sokat mozognia. A fájdalma nem volt túl sok és szellemileg is rendben volt egészen csütörtök estig. Majd csütörtök este volt a fordulópont.
Anyukának szörnyű fájdalmai kezdtek lenni és kezdett összezavarodni. Mindenáron azt akarta, hogy énekeljük őt a Mennybe. Ez a kérés 3 éjszakás énekléssé vált a Skype-on a rokonság sok családtagjával Windsorból és az Egyesült Államokból. Anyuka velünk tudott énekelni az első este, és beszélt is egy kicsit ... de legtöbbször csak azt kérte, hogy énekeljük őt haza és hogy ez hamar történjen meg. Pénteken a nővér adott anyukának morfium injekciót, hogy segítsen a fájdalmán .. így aludt egész nap. Akármikor felébredt néhány percre mindig említett valamit a Skype-on való éneklésről azon az estén. Este a pásztorunk is eljött, és ismét mindannyian énekeltünk, de ekkor már anyuka állandóan kikapcsolt és csak néhány szót szólt. Szombaton az ébrenléte egész nap körülbelül 20 perc volt ... ez is főleg az énekelés közben ( próbáltuk ébren tartani őt). Alig tudta felfogni, hogy mi történik. Még sikerült köszönnie a szüleinek, amikor ők hozzá jöttek egy pár percre, de ennyi volt az egész. Jákob és én felmentünk North Bay-be (énekeltem a kórusban vasárnap reggel) az éjszakára ... mindketten tudva, hogy valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy valaha ebben a földi életben láthattuk őt. Szombat éjszaka eltelt békésen. Vasárnap reggel is szépen ragyogóan és naposan virradt. Elmentem korán a gyülekezetbe gyakorolni. Apuka hívott, hogy anyukának már csak órái vannak vissza. A légzése küzdelmessé vált és a szervezete lelassult. Apuka azt mondta, hogy felhív, ha valami történik, és azt kérte, hogy adjam át a híreket a pásztorunknak. Az Istentisztelet során megérintett az a szeretet ami betöltötte a gyülekezetünket, és hogy a Krisztusban örömmel tudjuk énekelni a dicséretet Őneki a legmélyebb bánat között is. A prédikáció után a dicséretkórus felállt és a következőt énekelte: „Ó győzelem Jézusban”, és ezzel véget ért a szolgálat. Ahogy mentem le a pódiumról Jákob a kezembe nyomta a telefont, mivel csengett.... Apuka volt, hívott hogy megmondja, anyuka éppen az utolsót lehelte. Most már békében van........
Apuka itt volt az anyukával egész reggel, már gyászolva, próbált könnyíteni rajta, imádkozva érte (de ő csak aludt). A nővér bejött reggel, és azt mondta, hogy anyukának csak néhány órája van hátra. Ekkor hívott engem apuka. A reggel hátralevő része csendesen telt el. Körülbelül 12:20-kor apuka bekapcsolt egy kis zenét anyukának, és ő kinyitotta a szemét ... apuka odament hozzá, és anyuka az utolsót lehelte. Megkapta amit kívánt... muzsikával lett hazakísérve.
Amikor mi gyerekek hazaérkeztünk a gyülekezetből apuka megtartotta az utolsó áhítatot anyuka mellett,…. szinte minden este áhítatot szoktunk tartani az asztal körül vacsora után, és énekelni is szoktunk egy éneket. Olyan szépek tudnak lenni azok a pillanatok együtt a családdal az asztal körül.... de tegnap volt az egyik legszebb. Ez volt a legfájdalmasabb is ... itt voltunk megtörve, de Istennek adva hálát és dicsőséget, amire Ő egyedül érdemes. Figyeltem apát, és a testvéreimet, amint átadják magukat a Jó Istennek ebben a kimondhatatlanul nehéz pillanatokban…: ez egy igazi csoda. Elénekeltük a Doxologiát (legalábbis próbáltuk) és ezzel befejeztük. Ez a kezdete egy új fejezetnek az életünkben .... nem tudjuk, mi fog történni, de tudjuk, hogy a Jó Isten vár a jövőben is tárt karokkal. Imádkozzunk erőért ebben az időben ... főleg apukáért. Most már az övé mindkét szülő felelőssége, de ő csak a fele annak, mint aki volt azelőtt. Ő és anyuka együtt voltak 21 évig (21. házassági évfordulójuk lenne február 3-án), 21 évig mindig ott voltak egymásért..... egyként. A Jó Isten meglátogatja apukát ott ahol van, és megadja neki mindazt a vigaszt amire szüksége van.
Ez az utolsó blog amit ide írtunk. Ez a fejezet lezárult, de nem szabad elfelejteni. Isten megmutatta az Ő nagyságát ezeken keresztül. Sajnos néhányan keserűen veszik az anya elmenetelét, de azt kérem, hogy mindenki gondolja át hogy anya hogyan venné a keserűséget? Isten az Isten, és Ő mindent megtesz az Ő dicsőségéért és a mi javunkért ... ez visz minket a tökéletességre. Adjunk hálát az Úrnak ezért, köszönjük meg neki a fájdalmat és az örömöt egyaránt. A keserűség csak rosszabbá teszi és megnehezíti a te részedet. Anyuka tudta teljes bizonyossággal hogy hova ment, és ő azt is tudta, hogy miért ment oda. Krisztus volt életének és halálának célja. Sátán elvesztette ezt a csatát, a halál vereséget szenvedett és a pokol soha nem követelheti őt. Amikor elérsz a halálos ágyadhoz, te is eltudod ugyanezt mondani? Amikor Isten ítélőszéke előtt kell megállnod, azt fogod hallani tőle: „Jól vagyon hű szolgám” ... vagy örökké el fogsz veszni? A mennyország az egy igazi hely, és anyuka ott van!! A kárhozat is valóság és az is örökkévaló. Isten hív téged .... Krisztus meghalt, hogy megmentsen minket, és hogy magához vegyen. Ne legyél kőszívű. Anyuka úgy élt, mint egy hű követője Krisztusnak .... tartsd életben az ő emlékét, és ne dobd el azzal, hogy figyelmen kívül hagyva hátat fordítasz mindannak ami az ő életének adott értelmet.
Zárásként a következő igét hagyom számodra, amit apuka olvasott nekünk tegnap.
1 Tesszalonika 4 :13-18
Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységek. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.
Van egy blogom amit majd folyamatosan fogok felfrissíteni. http://phoenix-with-a-heartache.blogspot.com/
Köszönjük mindannyitoknak hogy velünk vagytok és könyörgéseitekben felemeltek bennünket Urunkhoz ezeken az időkön keresztül.
A Krisztusban és az Ő nevében egyedül!
Rebekah
Az Isten a hegyen még mindig Isten a völgyben is ....
